Az eskrima, kali, és arnis a Fülöp-szigetek harcművészete, gazdag és sokszínű történettel rendelkeznek, amely szorosan összefonódik a Fülöp-szigetek történelmével és a különböző kultúrák hatásaival.
E harcművészetek gyökerei az ősi időkig nyúlnak vissza, amikor a Fülöp-szigeteken számos törzs és királyság élt, amelyek gyakran háborúztak egymással és védték területeiket.
A Fülöp-szigeteki harcművészetek kialakulásában jelentős szerepet játszottak a délkelet-ázsiai kultúrák, különösen az indonéz, kínai és muszlim hatások.
A Moro és Igorot törzsek például híres harcosok voltak, akik mesterien használták a különböző pengés fegyvereket, mint például a bolo és barong késeket.
A spanyol hódítás a 16. században jelentős hatással volt a Fülöp-szigeteki harcművészetek fejlődésére.
A spanyolok, felismerve a helyi harcosok hatékonyságát, betiltották a fegyverhasználatot és a harcművészeti tréningeket, hogy megakadályozzák az ellenállást.
Azonban a helyi lakosok okosan alkalmazkodtak, és a harci technikákat álcázott formában továbbra is gyakorolták, például néptáncokba rejtve, amelyeket a spanyolok nem gyanítottak veszélyesnek.
Ezek a titkos gyakorlatok biztosították, hogy a harcművészeti tudás fennmaradjon és továbbadódjon a következő generációknak.
A spanyolok által bevezetett kard és tőr (espada y daga) technikák szintén beépültek a helyi harcművészetekbe, hibrid stílusokat hozva létre, amelyek ötvözték a spanyol és a bennszülött technikákat.
Az eskrima, amely a spanyol „esgrima” szóból ered és vívást jelent, különösen a Visayas régióban vált népszerűvé. Az arnis, amely a spanyol „arnés” (páncél) szóból származik, elsősorban Luzonban terjedt el, míg a „kali” kifejezést gyakrabban használják a Fülöp-szigeteken kívül, különösen Nyugaton, a Fülöp-szigeteki harcművészetek összefoglaló neveként.
A Fülöp-szigeteki harcművészetek nemcsak a spanyolok elleni felkelések során játszottak fontos szerepet, hanem az amerikaiak és japánok elleni harcokban is.
A II. világháború alatt a gerillák használták ezeket a technikákat a japán megszállók ellen, bizonyítva a Fülöp-szigeteki harcművészetek hatékonyságát és jelentőségét a helyi ellenállási mozgalmakban.
A modern időkben az eskrima, kali, és arnis egyre nagyobb népszerűségre tett szert világszerte, köszönhetően a Fülöp-szigeteki mesterek erőfeszítéseinek, akik tanítványaik révén terjesztették ezt a harcművészetet.
Mindezek mellett ezek a harcművészetek megőrzik kulturális jelentőségüket a Fülöp-szigeteken, ahol továbbra is az önvédelem, a hagyományőrzés és a nemzeti identitás fontos részét képezik.
Az eskrima, kali, és arnis tehát nemcsak harci technikák összessége, hanem a Fülöp-szigetek történetének, kultúrájának és ellenállásának lenyomata is, amely a mai napig élő hagyományként szolgál mind a helyi, mind a nemzetközi közösségek számára.